Madgao, reggel hét
múlt. A tavalyról már általam jól ismert Palolem beach mellett döntöttünk, mert
olcsó, cuki, és Jake szereti, ha nyugodt a tenger. Tőlem mehettünk volna
valami tengerebb tengerre is, de ennyi kompromisszumot azt hiszem,
megengedhetek magamnak. Amilyen alacsony költségvetéssel utaztunk, egy
pillanatig reméltem, hogy kiválasztunk egy elég jó szobát normális áron, de
nem. Ebből nem engedett, az elég jó neki nem volt elég jó, így egy király
bungalót béreltünk, bár annyi engedménnyel, hogy ha nem használjuk a légkondit,
akkor négyezer forinttal olcsóbb. Én utálom a légkondit, Jake pedig ennyi
kompromisszumot igazán megengedhet magának. Fair business. Egész más így utazni
Indiában. Nem vagyok egyedül, a taxisok és egyéb turistavadász népek nem
akarnak lehúzni. Ő ismeri a nyelvüket és a trükkjeiket, itt él és
dolgozik négy éve. Talán ez a legnagyobb különbség köztünk, ami nekem új és
felfedeznivaló streetlife, trükkök és ízek tömkelege, neki az a hétköznapi
élet. Így eshetett meg, hogy végig a hotel drága éttermében kajáltunk. Nálam az
étkezésre fordított összegek jócskán veregették a biztosítékot, de amíg ő
fizet, addig hülye lennék harcolni. Kaptam egy kényelmes nadrágot, persze szép
is, és istenien áll, valamint egy fülbevalót életfa motívummal (Update: a nadrag netto tiz nap alatt semmive foszlott, most furdoszobai kileponek hasznalom). A vásárlásról
annyit, hogy Jake nem szeret alkudni, de tud. Nagyon jól csinálja, talán
túl jól is. A fülbevalómat 200 rúpiáról 110-re alkudta le, nekem kb. 170-ig
ment volna, s hogy tisztázzuk, az lett volna kb. 700 forint, ami tökéletesen
kielégítő ár egy fülcsiért.
Had emlékezzek meg
a hotelről, Brendon Guesthouse, Palolem Beach, Goa. Matilda, a recepciós nagyon
kedves hölgy, és lehet vele alkudni, bár tegyük hozzá, hogy mi a szezon végén
érkeztünk, tehát jó pozícióból indultunk. Vannak gyönyörű, vadiújnak tetsző
bungalóik légkondival vagy anélkül, és vannak OSB lapból összetákolt, szakadt,
szutykos, ablaktalan bungalóik is. Tavaly a szutykosra mondtam volna, hogy wow,
meg aztaaaa, ezért az árért ez királyság, de idén elkényeztetett az élet. A
konyhájuk jó, egyébként nem drága, de az én elvárásaim hátizsákos
költségvetésen alapulnak, szóval, ha rajtam múlik, nem eszünk itt. A legnagyobb
meglepetés, hogy egyik este nagy merészen valami kínai kaját választottam, és
bár nem tudom megítélni, mennyire volt autentikus, de az fix, hogy finom volt,
nagyon finom. Bő szószban úszó zöldségárnyak, és pár sörtészta jellegű gubanc,
rizzsel. Gyanítom, ezzel az erővel Pesten is ehettem volna kínait, de azért
elégedett vagyok. Az indiai kajájuk finom, és veszélytelen. Az egyetlen, ami
kifogott rajtam, az a lassi. Ez olyan aludttej féle, kókuszosat kértem, az íze
nem volt rossz, a hatása pedig mindent elsöprő. Három napig ment a hasam, végül
bevetettük a csodafegyvert. Miután sem a hasfogó, sem a pálinka nem segített,
Jake vett nekem kólát. Valami picike kiszerelés, talán másfél deci, felöntötte
vízzel, idd meg, segít. És valóban, a sámánital mindenre IS jó.
Palolem tengere
leginkább tó, sekély, és csendesen hullámzik. Tökéletes, lebegve meditálni,
lubickolni, élvezni, hogy hűs. Ha vadabbra vágysz, guglizz rá, olyan leírások
vannak a goai beachekről, hogy szinte érzed a sót a bőrödön. Sehol senki, úgy
értem, alig van turista, minden csendes, este halk zene szól, s mindent beleng a
kender illata. Ez eltéveszthetetlen, átjárja a levegőt, ha elég lassan sétálsz,
még lehet, hogy a lepattanó füst rád is kihat.
Borzasztó turisták
vagyunk, nem csináltunk semmit öt napig, csak le a beachre, fel a szobába,
együnk valamit, jó. Tőlünk aztán lehetnek híres helyek és látnivalók, mindkettőnknek
volt elég kipihennivalója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése