Szemuveg

A szemüvegem kb. 2,5 éves volt már, s legutóbb, amikor otthon utánajártam, olyam összeget jelöltek meg, mint árat, amire azt mondtam, hogy jó lesz ez még további 2,5 évig. Itt azonban szöget vert a fejembe a gondolat: Ha Magyarországhoz képest minden olcsó, akkor a szemüveg is olcsó kell, hogy legyen, mert a mindenbe a szemüveget is bele kell érteni. Véletlenszerűen elsétáltunk tehát az optikába, ahol bemérték a szemcsimet, és közölték, egy pár lencse 4300 ft lesz, vékonyítva, cilinderrel, megamitakarok. Nettó negyven perc alatt kiválasztottam az egyik legszebb és legdrágább keretet, 8000.-. Persze, ezt választottam elsőre, aztán megnéztem 10 másikat, aztán ezt választottuk Jacobbal, mert A)szép, és mert B) baromi jó minőség, az olcsóbbon alaposan meglátszott, hogy olcsóbb. Az eladó apait-anyait beleadott, hogy megvegyem, még egy év garanciát is vállal a keretre. Rámosolyogtam, majd megkérdeztem: - Azt azért ugye tudod, hogy én egy év múlva nem leszek itt? Nagyon cukin vigyorgott. Beterelt a szemvizsgálatra, minden pont olyan, mint otthon. Jake végignézte és fotózta az egészet, nem volt még ilyen helyzetben, a szeme, mint a sasé. Nagyon csodálkozott, amikor a táblaolvasásnál kiderült, hogy semmit sem látok. Azt hiszem, az ő családjukban senki sem szemüveges. A jobb szemem már hét éve épp olyan, mint hét éve. A bal megint romlott valamennyit. Hmm, értékelem a hozzászólásokat, ha valaki tud bármi hasznosat a bal szemen jelentkező látásromlás-rövidlátás témakörben, kérem, ossza meg velem is, köszönöm! A szemüvegem egy nap alatt kész lett, kényelmes, csuda tiszta és átlátható, egy új világ tárult ki előttem!

Pont, mint otthon

Csak lottem egyet gyrosan a netcafeban, csak a szemuveget nezzetek, a tobbi elhanyagolhato :) 

Esküvő

Jake menedzserének az öccse megnősült ma. Van errefelé egy fura divathóbort, miszerint, ha külföldiek vannak az esküvődön, az jól mutat a képeken. Nem baj, ha nem ismered, a lényeg, hogy messziről látszódjon, nem indiai. Erre a fekete és a fehér, lássuk be, tökéletes, szóval meg lettünk híva az esküvőre. Azonnal bekapcsoltam a mit vegyek fel gombot, mire lehiggasztottak, hogy farmert és pólót, légy szíves. He?! És valóban, nem volt nagyobb elvárás, ők focistaként, én pedig white ladyként akár törölközőben is mehettünk volna, a lényeg, hogy ott voltunk.

A menedzserék muszlimok. Ebből két dolog következik: egy, hogy nagyon furán néztek rám, hogy mit keresek a fiúk között, valamint, hogy a menü csirke volt marhával. Meg valami, amiről azt állították, hogy édes, de szerintem inkább égett volt. Égett tejbegríz, vagy ilyesmi, nem volt jó. Szóval megérkeztünk, s döbbent muszlim férfiak koromfekete pillantásai közt lejtettem egyre beljebb és beljebb Jake nyomában. Egy ponton a nők, leginkább kislányok látóterébe kerültem, akik tátott szájjal lesték a fiúkat s köztük engem. Nem tudom, mi játszódhatott le a fejekben, csak sejtem. Kíváncsiság, fantáziák, kérdések özöne villogott felém a kendők alól. Megint az a hasonlat, pont olyanok, mint a cigányok. Számomra teljesen igaznak tetszik az elmélet, miszerint az egész világ egy hatalmas család. De komolyan, annyi mindenben hasonlóak vagyunk, amennyi mindenben különbözünk. Pont, mint én és a nővéreim.

A nők hagyományos ruhában, a kislányok hercegnősen, millió kis csattal, csüngővel, hennával ékesítve pompáztak. Ehhez képest a férfiak ingben és farmerben, a fiúk pólóban emelték az esemény fényét, egy két férfit láttam csak hagyományos öltözékben. Esemény? Hát, az végül is nem volt, vagy mi. Persze, természetesen valaki feleségül vett valakit, legyetek áldottak, bölcsek, szeretetben, tiszteletben, örökké! De mi csak enni és fotózkodni mentünk, szóval ebből végül is semmit sem láttunk. Beléptünk a (hatalmas és gyönyörű) házba, egy bőr ülőgarnitúrához tereltek, a fiúk pont elfoglalták az egészet, szóval nekem maradt a műanyag szék. Legnagyobb meglepetésemre jött a vőlegény, loholva. Fotósai futva követték, hatalmas hungarocell táblákat lobogtatva derítésképpen. Ez aztán az emlék, vadidegen afrikaiakkal és egy fehér csajjal fotózkodni. Persze, kilóg az irónia a hangomból, soraimból, bocsánat. Azért élveztem. Elkattant néhány kép, majd egy verem jellegűre hűtött szobába kerültünk, itt vártuk meg, míg megterítenek nekünk. Együtt ettem a fiúkkal és Jake menedzsere is csatlakozott hozzánk. Egy ponton mindenfelől nők és kislányok rajzottak elő, kusza vonalban cikáztak oda és vissza, fél szemük a srácokon, valóban ellenállhatatlanok, aláírom, másik fele rajtam. Esküszöm, egyikük huncut mód rám is kacsintott. Képzelem, mi járhatott a fejében. Csirke és marha biryani, meg az égett gríz. Ja, és tejfölös (?) uborkasaláta, hurrá, rengeteg fokhagymával.  Otthon anyám rám szól, ha nem használok kanalat, tányért, vagy poharat. Mindennek megvan a maga rendeltetése, és rengeteg mosogatnivalót lehet gyártani egy étkezésnél. Ehhez képest itt ugye a kézzel evés a normális, amiben én az anyukám a franciakisasszonyok általi neveltetésem miatt nem vagyok profi. Nem, hogy nem vagyok profi, de egyenesen bénán csinálom, mert menedzser barátunk egy idő után megkérdezte, ugyan, kérek-e kanalat? Bah, kösz, megoldom! Még a tejbegrízt is kézzel, még jó, hogy csak picit szedtem, mert, ugye, nem is volt jó. Miután a fiúk teleették magukat, a nők jelezték Jake menedzserének, hogy szívesen megismernének közelebbről. Zainu készségesen át is kísért a női oldalra, vagyis betessékelt egy ajtón, ahol kb. száz fiatalabb-idősebb nő nézett rám kíváncsian, egyetlen szó nélkül. Köszöntem, érdeklődtem, mit lehet itt látni, esetleg készíthetek-e néhány képet, meg talán mesélhetnének arról is, hogy megy ez az esküvősdi errefelé. Semmi. Csend, félénk vihogás, mosolyok. Végül egy talpraesett lány rózsaszín ruhában megkínált valamivel, ami tej alapú volt, és almát tartalmazott. Hideg, üdítő, édes, köszönöm. Ezután egy másik életrevaló végre beszélgetett velem. Megtudtam, hogy 19éves, még tanul, azután férjhez megy, és szívből reméli, hogy a férje majd megengedi, hogy dolgozzon. Hogy mit, az nem derült ki. Az esküvő egy napig tart, semmi móka vagy kacagás, nem hallgatnak zenét, és tánc sincsen. Kérdeztem, hogy és mégis, ki a menyasszony? Ja, ő nincs itt. Az nem derült ki, hogy hol van, mert Zainu értem jött, hogy újabb képek készüljenek rólam, és vadidegen férfiakról. Áh, sorry, a férjem nélkül nem fotózkodom. Ezután kezembe nyomtak egy telefont, es hangfelvételen el kellett mondanom, mennyire jól érzem magam, mennyire szép hely Padna, és Sharriff mennyire jó arc. Sharrif eközben lelkesen mosolygott, mert, mint kiderült, nem beszél angolul. Sebaj, én sem… Istenien szórakoztam. Amint lement róluk a fotózási nyomás és láz, emberként kezdtünk el beszélgetni. Az egyik fickó, Jabir például megmutatta, mivel foglalkozik. Londonban él, angol állampolgár már két éve, és mindennel bizniszel, ami csak eszébe jut. Különleges olíva fajtákat oltogat össze, s jó áron eladja az oltott csemetéket. Brahma, japán, és mindenféle különleges csirkék, galambok, és bazi nagy madarak tojásait hozza be Indiába, itt kikelteti, s a kikelt madárkákat szintén óriási haszonnal eladja gazdag ügyfélkörének, akik lelkesen tartanak díszbaromfit, mert az sikkes. Tetszik a fickó mentalitása, valós piaci rést kreált, s be is tömte ügyesen. Elmondása szerint tavaly a díszbaromfiból 300.000 dollár bevétele volt, ezt alátámasztani látszik a háza, kocsija, egyebe, valamint az, hogy Angliából ugrott haza erre az esküvőre. Hamarosan én is rést ütök valahol, úgy érzem.

Egy érdekesség, ami számomra a fickó kertjében derült ki: nekem volt otthon sárkánygyümölcsöm, és termett! A fickó kertjébe úgy kerültünk, hogy meghívott engem, hogy megmutassa a bazi nagy madarait (rhea birds). Azt találták ki, hogy bár Jakenek mennie kell, mert este meccse van, de én maradjak, és nézzem meg a madarakat. Hmm, bár a mentalitása szimpatikus, de a szeme sem állt jól, szóval finoman beintettem, mondván, hogy a férjem nélkül egy lépést sem. Ez sem volt gond, jöjjön hát ő is és a kompánia néhány további tagja. Így azért sokkal viccesebb volt, Jake imád beszélgetni és eléggé tájékozott csaknem minden téren, így lekötötte a fickó szabad kapacitását, én pedig élvezhettem a növények és állatok szépségét. Szóval az első, ami feltűnt, egy kaktuszültetvény volt az előkertben, jé, hát nekem volt ilyen otthon, mi ez. Sárkánygyümölcs. Itt ugrott be, hogy talán tavalyelőtt egy pompás virágzási időszakot követően a kaktusz egyszer csak meglepett bennünket egy rózsaszín bogyóval, amit nagy merészen meg is ettünk. Túléltük, s még talán élveztük is. Most már van neve a gyereknek. Nem tudom, a költözésem után kihez került ez a kaktusz, de lányok, vigyázzatok rá, meghálálja! Eztán megcsodálhattam több különféle citrus oltványt, olivákat, hatalmas pomelót és mangókat a fán (pomelót eddig csak teszkóban láttam). A madarak most kifutottak, tavaly eladott mindent, hamarosan hozza a következő garnitúra tojást keltetni. Csak három hatalmas emu, vagy mi van nála, meg cuki kiskacsák. Na jó, rágugliztam, hogy mik is ők valójában. Nandufélék. A nandufélék a madarak osztályába a struccalakúak rendjébe tartozó család- mondá Wiki. Szóval végül is tényleg emu, csak Dél-Amerikából. Barátságos teremtmények, hosszú szempillákkal, mely csak még bájosabbá teszi ezeket a puha és félénk óriásokat. A fiúk nem érezték szükségét, hogy nandut simogassanak, nekem azonban különös örömöt okozott ez az egész látogatás, madarastól, növényestől. A nandu finom, puha tollú, kedves állat, ha megunok unikornis lenni, egy időre lehet, hogy nandu leszek…

Na, OK a fiuk... Ez a diszes kompania :) Jake, Alfred, Godwin, Dickson, Emma, Alaji, Mustafa

A menedzser, Zainu es a lanyai

Meseszep henna Zainu egyik lanyan

Kezzel eszem... Marhas csirkes rizses cuccot, az egett grizrol nem keszult foto sajnos :D

Noi szakasz

Itt jottem ra, hogy en mar neveltem Sarkanyt korabban, megha csak gyumolcsben is :D

O AZ! Lanyok, aki felismeri, hogy hozza kerult, csak ovatosan banjon vele, mert Sarkany :D :D 

Szegyellos Nandu

Nem szegyellos Nandu es gazdaja, Jabir (facebookon: Pheasant Farm India)

A ketrecen kivul varakozo bator ferfihad :)

Eletem eddigi legjobban sikerult kepe, veletlenul lottem Jake telefonjaval

17/03/2017 Kerala

Szombat reggel irány Kerala. Jacob szállása, munkája, és két hét együtt, lássuk, milyenek a hétköznapok. A szállás, hmmm, férfias. Profi focisták, ide még nő nem tette be a lábát, meg is látszik. Persze, ez nem panasz, vendég vagyok itt, hálásan köszönöm a lehetőséget, de mint életstílust, nem tudnám a magamévá tenni. Nem érzek elhivatottságot, hogy megszelídítsem ezt a vad környezetet, ha nekik jó, nekem erre a néhány napra jó lesz.

Imádom Keralát, amit eddig láttam belőle az szép, és forró. Alap a 32 fok, köszönöm, Istenem, aaaaanyira hiányzott már a meleg. Ha meg sem mozdulsz, akkor is szakad rólad a víz, hát ha még erőt veszel magadon, és edzel is egy-egy kicsit minden nap, effektív lesz, meglásd. Alig hoztam ruhákat magammal, s azt is feleslegesen, két hét telt el és minden lóg rajtam. Tavaly tíz kilót hagytam itt egy hónap alatt, s a ruhatáram felét különböző hotelszobákban, minek cipeltem volna tovább? Most is ez lesz, hamarosan vennem kell valamit, így nem mehetek utcára. Jacob futball sortjait hordom, azért elképzelhetitek, ez már valami.

A konyha első pillantásra egy katasztrófa volt számomra. Imádok főzni, és szívesen villogtatnám a tudásom e téren, de: Mint mondottam volt, ez egy férfias ház. Ebből fakadóan a konyha is meglehetősen férfias. Mármint nem koszos, csak üres. Valóban csak a legszükségesebb felszereléseket tartalmazza, úgymint négy lábos, pár tányér, kések, kanalak, villanytűzhely, hűtő. Semmi flikk-flakk, laskaszűrő, reszelő, olló, kistányér… Minimalista, na. A fűszerek: só, chilli, masala, pepperoni. Alkoss, ha tudsz. Hát örömmel jelentem, tudok. Tudok salátát készíteni reszelő nélkül, mert másom sincs, csak időm,  és finom, meditatív tevékenység szálkásra szabdalni a répát, káposztát, satöbbit. Tudok lecsót rittyenteni, s meglepetésemre a masala fűszerkeverék passzol bele. Szép lassan azért beszerzek ezt-azt, picit finomítok a stíluson. Jaa, és amint meglesz a recept az isteni afrikai kajákról, igérem, megosztom veletek. Nagyjából mindent be fogtok szerezni hozzá otthon, meglepően hasonlóak az alapanyagok és az elkészítés is ismerős lehet, leszámítva, hogy ők mindenhez megesznek fejenként egy kiló rizst.

Kerala egy gyönyörű, ám zárt világ, Isten saját országának is nevezik. Jake négy éve él itt, és még nem szokták meg, hogy fekete a bőre, úgy nézik, mint egy szökött szkeletont a múzeumból. Engem még a legnépesebb nagyvárosban is megbámulnak, hát még ebben a picike faluban. Na, most hatványozzuk a dolgokat, Jake és Én együtt az utcán. Elég valószínű, hogy hamarosan közlekedési balesetet okozunk. Amint kilépünk az utcára, minden fej felénk fordul, mindegy, milyen járművet kellene kormányozni éppen. Nagyon kedvesen és kíváncsian mosolyognak, ha ott vagyok, a beszélgetés kimerül ennyiben. Amikor Jake egyedül megy valamerre, akkor jön a nagyinterjú, ki a lady, hol a lady, lady, lady. Erre a legegyszerűbbnek azt találta, ha jóllakatja a kíváncsiságukat: Házasok vagyunk, van egy fiunk, aki jelenleg otthon van Afrikában a nagyszülőkkel. Még fényképet is mutatott Favourrol, akivel Mumbaiban találkoztunk. Nagyon hiteles családi képeket. Részemről simán belementem ebbe a színjátékba, számomra kényelmesebb, ha azt gondolják, házas vagyok, mintha elkezdik elemezgetni, hogy mit keresek egy házban öt focistával. I love Kerala. Szerencsére a srácoknak is vág az eszük, egy pillanat alatt átvették a ritmust, szóval mindannyian azt terjesztik mindenfelé, hogy a lady Jake felesége, igen, szerelmi házasság, igen, gyerek is van. Én pedig remekül szórakozom.

Szerencsétlenségemre pont itt jött rám, hogy ruhát kellene venni, nem tudom, miként oldom ezt meg, hiszen itt csak hagyományos indiai női ruházat érhető el. Úgy értem, női póló, vagy farmer a kanyarban sincs, en pedig nem allok keszen, hogz szarit  hordjak...

Szokasos vonatrol ellott, suhano kepek

 Meddo felhok, paras 40 fok, s valami halvany szello

Goa, 12/03/2017

Madgao, reggel hét múlt. A tavalyról már általam jól ismert Palolem beach mellett döntöttünk, mert olcsó, cuki, és Jake szereti, ha nyugodt a tenger. Tőlem mehettünk volna valami tengerebb tengerre is, de ennyi kompromisszumot azt hiszem, megengedhetek magamnak. Amilyen alacsony költségvetéssel utaztunk, egy pillanatig reméltem, hogy kiválasztunk egy elég jó szobát normális áron, de nem. Ebből nem engedett, az elég jó neki nem volt elég jó, így egy király bungalót béreltünk, bár annyi engedménnyel, hogy ha nem használjuk a légkondit, akkor négyezer forinttal olcsóbb. Én utálom a légkondit, Jake pedig ennyi kompromisszumot igazán megengedhet magának. Fair business. Egész más így utazni Indiában. Nem vagyok egyedül, a taxisok és egyéb turistavadász népek nem akarnak lehúzni. Ő ismeri a nyelvüket és a trükkjeiket, itt él és dolgozik négy éve. Talán ez a legnagyobb különbség köztünk, ami nekem új és felfedeznivaló streetlife, trükkök és ízek tömkelege, neki az a hétköznapi élet. Így eshetett meg, hogy végig a hotel drága éttermében kajáltunk. Nálam az étkezésre fordított összegek jócskán veregették a biztosítékot, de amíg ő fizet, addig hülye lennék harcolni. Kaptam egy kényelmes nadrágot, persze szép is, és istenien áll, valamint egy fülbevalót életfa motívummal (Update: a nadrag netto tiz nap alatt semmive foszlott, most furdoszobai kileponek hasznalom). A vásárlásról annyit, hogy Jake nem szeret alkudni, de tud. Nagyon jól csinálja, talán túl jól is. A fülbevalómat 200 rúpiáról 110-re alkudta le, nekem kb. 170-ig ment volna, s hogy tisztázzuk, az lett volna kb. 700 forint, ami tökéletesen kielégítő ár egy fülcsiért.

Had emlékezzek meg a hotelről, Brendon Guesthouse, Palolem Beach, Goa. Matilda, a recepciós nagyon kedves hölgy, és lehet vele alkudni, bár tegyük hozzá, hogy mi a szezon végén érkeztünk, tehát jó pozícióból indultunk. Vannak gyönyörű, vadiújnak tetsző bungalóik légkondival vagy anélkül, és vannak OSB lapból összetákolt, szakadt, szutykos, ablaktalan bungalóik is. Tavaly a szutykosra mondtam volna, hogy wow, meg aztaaaa, ezért az árért ez királyság, de idén elkényeztetett az élet. A konyhájuk jó, egyébként nem drága, de az én elvárásaim hátizsákos költségvetésen alapulnak, szóval, ha rajtam múlik, nem eszünk itt. A legnagyobb meglepetés, hogy egyik este nagy merészen valami kínai kaját választottam, és bár nem tudom megítélni, mennyire volt autentikus, de az fix, hogy finom volt, nagyon finom. Bő szószban úszó zöldségárnyak, és pár sörtészta jellegű gubanc, rizzsel. Gyanítom, ezzel az erővel Pesten is ehettem volna kínait, de azért elégedett vagyok. Az indiai kajájuk finom, és veszélytelen. Az egyetlen, ami kifogott rajtam, az a lassi. Ez olyan aludttej féle, kókuszosat kértem, az íze nem volt rossz, a hatása pedig mindent elsöprő. Három napig ment a hasam, végül bevetettük a csodafegyvert. Miután sem a hasfogó, sem a pálinka nem segített, Jake vett nekem kólát. Valami picike kiszerelés, talán másfél deci, felöntötte vízzel, idd meg, segít. És valóban, a sámánital mindenre IS jó.

Palolem tengere leginkább tó, sekély, és csendesen hullámzik. Tökéletes, lebegve meditálni, lubickolni, élvezni, hogy hűs. Ha vadabbra vágysz, guglizz rá, olyan leírások vannak a goai beachekről, hogy szinte érzed a sót a bőrödön. Sehol senki, úgy értem, alig van turista, minden csendes, este halk zene szól, s mindent beleng a kender illata. Ez eltéveszthetetlen, átjárja a levegőt, ha elég lassan sétálsz, még lehet, hogy a lepattanó füst rád is kihat.

Borzasztó turisták vagyunk, nem csináltunk semmit öt napig, csak le a beachre, fel a szobába, együnk valamit, jó. Tőlünk aztán lehetnek híres helyek és látnivalók, mindkettőnknek volt elég kipihennivalója. 

Meg mindig Mumbai

Mumbaiban templomban is voltunk. Ha jól érzékelem, pünkösdisták ezek a kedvesek. Énekelnek, táncolnak, hangosan imádkoznak. Ahogy beléptünk, épp ima volt, de mindenki megtalálta a kellő alkalmat, hogy végigmérjen minket egy széles mosollyal. Videó és kép is készült, valamint előre ültettek az első sorba, hogy nehogy lemaradjunk valami eszméletlen fontosról. A hitről és a bizalomról volt szó. Arról a fajta hitről, melyet néha magaménak tudok, majd egyik pillanatról a másikra elveszítem a kapcsolatot a paradicsommal, s sírva görnyedek össze egy sarokban. Istenem, pedig mennyire jó hátradőlve élvezni a bizalmat. Néha terv nélkül érezni, ahogy összeállnak a dolgok, néha lehunyt szemmel várni ki a világ pusztulását, s tudni, végig biztonságban vagyok. Nem tudom, még mindig miért szeretem megtapasztalni a fájdalom poklait, ha csak órákra is sajnálni magam, s megkérdőjelezni mindazt, amiről pedig tudom, hogy vagyok?! A szertartás/istentisztelet/alkalom (megfelelő aláhúzandó) végén körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét, s együtt énekeltük, mi egy család vagyunk, egy vagyunk. Minden út Rómába vezet ;)

A templom után kimentünk Jacobbal az állomásra, hátha elcsípünk vasárnap éjjel egy Goára tartó vonatot. Nem foglaltunk jegyet, az ő szisztémája, melyet már korábban is hallottam, csak nem volt alkalmam (bátorságom) kipróbálni, hogy veszel egy sima, olcsó, másodosztályú jegyet, felszállsz a vonatra, és megbeszéled a kalauzzal,hogy jó lenne egy hely a hálókocsi részen, nem-e lehetne-e? Hát, lehet. Főleg, ha nem jön a kaller. Kinéztünk egy vonatot kilenc húszkor, húzás haza, elköszönni, összepakolni (vagy fordítva), és vissza az állomásra. A kilenc húszast lekéstük, de a kilenc ötvenessel nagyon jól jártunk, mert nem jött a kalauz. Jake kereste, kilenc ötventől tizenegyig vadászott a fickóra, majd feladta, s leültünk ki nevet a végén-t játszani. Akármilyen jól játszok, egy lépéssel előttem jár, mióta itt vagyok két játszmát nyertem. Az elsőt, aztán pedig egyet, amikor szerintem hagyott nyerni. Hajnal egykor aludni tértünk, én teljes nyugalomban, ő fél szemmel a kalauzt leste, de senki sem zavart minket. Így utaztunk le Mumbaiból Goára ketten, kevesebb, mint kétezer forintból. Kösz, Jake, köszi, kalauz bácsi.

Angie, a vendeglatonk Mumbaiban, Favour az o kisfia. Nagyon élveztem végre, hogy gyerektarsasagban lehetek, eletrevalo kis kölyök Favour ❤Awww, nezzetek ezt a ruhat .....

Vonatonalvos :*

07/03/2017 Megerkeztem

Ezúttal nem idegenként érkeztem, nem turistaként. Afrikai barátoknál kezdtem. Minden egész más, Mumbai most nem egy veszelyes káosz, leginkább egy nyüzsgő nagyváros, minthogy az is. Legutóbb épp csak, hogy túléltem, most azonban otthon érzem magam. Használom a tömegközlekedést, naplemente után is kimegyek az utcára, és afrikai kaját eszek. Na meg, amit csak akarok. Például itt tudok enni Burger Kinget, mert képesek normális vegaburgert készíteni.  Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy afrikai barátaim minden nap, minden étkezésre húst esznek, én pedig vendég vagyok itt. Ennek megfelelően ettem tökéletes Malawi vesebab curryt marhahússal, sült halat, okra levest hallal és csirkével, és mindehhez rizst, rengeteg rizst. Ők pedig picit csodálkozva nézték a zöldséglevesem, bár nem vagyok benne biztos, de szerintem azt végül kiborították. Viszont a paprikás burgonya tarolt, pillanatok alatt fogyott el. Igazából a paprikáskrumpli sikerében egy pillanatig sem kételkedtem volna, ha van liszt a csipetkéhez, de nem volt. Csak rizsliszt. Nekem a rizsliszt olyasmi, mint Colombo felesége, még sosem láttam, eddig. Jelentem, működik.
És a taxi, egy egyszerű appot használsz, (Ola) tök olcsó és… nincs és. Online foglalod, honnan hová, a taxi jön, elvisz, nincs vita vagy harc a pénzért, normális áron élvezheted a szolgáltatást, tiszta, légkondis autókkal. Van belőlük egy pöttyös tállal, egész Mumbaiban elérhetők.A példa kedvéért: a reptértől Angie lakásáig kb. 3500 ft, másfél órás út. Nyilván mindenhol van ehhez hasonló, nem tudom. Én otthon a saját autómmal jártam, míg kellett, aztán pedig békával, Oszkárral, MÁV-al. Fogalmam sincs, de azt hiszem, Budapesten a taxit telefonon hívjuk, nem?
Eddig minden szép, minden más, India, Afrika és én… Asszem, tökéletes kombó. Az emberek mindenütt egyformák, találsz köztük ilyet és olyat is eleget.
Amikor elindultam, rengetegen írtátok, hogy azt kívánjátok, találjam meg, amit keresek. Ezen eléggé elgondolkodtam, mi is az, amit keresek.  Van-e itt bármi, amit Budapesten, vagy akár Sarkadon ne találtam volna meg, s jelentem, nincs. Vannak a körülményekből eredő különbségek, ez igaz. Például itt 33 fok van, otthon ébred a tavasz. Itt van egy csomó friss és olcsó gyümölcs, rengeteg boldog hajléktalan kutya, akit senki sem zavar a napi sziesztájában. Pálmafák és vigyorgó hinduk, és muszlimok, tökéletes egyetértésben, ez mind nincs otthon. De ilyet nem is kerestem. Csepelen a fűtés tökéletesen működik, a tavasz nyílik, tehát nem az időjárás miatt jöttem Indiába. A gyümölcs kérdés is megoldható, van piac, meg teszkó sárgacímkés, szóval ez sem. Ha homeless kutyát akarok, azt találok Sarkadon is eleget, felejtős, mint indok. Hinduk és muszlimok, nekem ez nem téma, tőlem lehetne az egész világ egy nagy patchwork, mint ahogy az is, csak nem mindenki tudja ezt a helyén kezelni.

Keresek-e egyáltalán valamit? Ez a jó kérdés. Nem. Ezzel nem azt mondom, hogy az életem befejezett remekmű, innentől csak hátradőlök és élvezem bölcsességem gyümölcsét. Nem, ezzel csak azt mondom, minden mindennel összefügg, és minden megvan mindenhol. Én Indiát romantikus indokokból választottam. Szép és kellemes ország, tetszik a kultúra, tetszik a táj, tetszik, hogy olcsó. Dolgoztam eleget, megérdemlek egy kis, na jó, egy naaaagy pihenőt.Városok, tengerpart, barátok, szerelem, templomok, riksa és por.

Ami itt majd szembejön velem, az mind szembe jöhetett volna otthon is, egyszerűen ezt az utat választottam. Ez egy különleges év, életem eddigi legjobbja, eddig. So far sogood. A plusz, hogy így, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyok turista, rengeteg olyan dolgot látok, amit egyébként nem, bár egy afrikai közösségben inkább afrikai dolgokat. Érdekes, ők szinte semmit sem tudnak az indiaiakról, s fordítva. A franc sem gondolta, hogy Indiában rasszisták az emberek, ez is csak azt bizonyítja, hogy a hülyeség határtalan. Engem alapvetően úgy bámulnak, mintha a múzeumból jöttem volna, Jake azt mondja, őket is. Szerintem el sem tudjátok képzelni, milyen, amikor egy koromfekete sráccal sétálok, vagy uram bocsá’ buszra szállok. Ezek egyszerűen nem hisznek a szemüknek, a nyakukat törik, úgy bámulnak utánunk. Tegnap egy lánnyal elmentem egy boltba. Nem nagy cucc, ugye?! Na, abban a boltban szerintem még most is rólunk beszélnek. A riksás, akinek ugye igénybe vesszük a szolgáltatását, majd fizetünk érte, nem átallott kikiabálni a riksából, hogy a társai is lássák, „amit” szálllít, az africanmonkey. Pici híján kiveséztem a fickót…

Ezek az afrikaiak egyébként nagyon kedvesek, helyesek, pont olyanok, mint a cigányok, csak sötétebb a bőrük. Pont olyanok, mint az indiaiak, és sok esetben még csak nem is sötétebb a bőrük. És még ők sem tudják, mindenki mindenkivel egyforma… Én mindenesetre nagyon otthon érzem magam itt, velük, és bakker, az angol valóban nagyon egyszerű nyelv. Néha véletlenül megszólalok magyarul, mert azért az agyam még nem állt át, de mindent értek. Jó, eddig kvantumfizikáról és agysebészetről nem volt szó, de az én szintemen tök jól boldogulok. Csak idő kérdése, és ez igaz: napról napra jobb vagyok. Kaptam egy angol nyelvtan könyvet, meg egyet a személyiségfejlesztésről.

A különbség köztem, és Jake között – ő vette nekem a könyvet, egy picurka, aprócska lépés: Mindketten tudjuk ezeket a dolgokat- és itt most nem az angol nyelvtanra gondolok, hanem a magabiztos személyiség kiépítésére!- csak épp ő így is él, minden lépésében, lélegzetében, gondolatában eltökélt. Tudja ki ő, hová tart, mit akar, és engem is megtanít egy csomó apró lépésre. Tudod, amikor tisztában vagy vele, hogy mit kell tenni, és másnak tökéletesen el is tudod mondani, na ez vagyok én. Ez voltam, de rengeteget fejlődtem az elmúlt egy évben. Ő nem, ő nem prédikál, ő egyszerűen így él, így kel fel, így mos fogat, így ebédel, így sétál, így hívja fel a barátait, így imádkozik este. Ő ez. Amit Pesten elkezdtem önismeretben, nőiességben, külső-belső szépségem kiépítésében, azt most tökélyre tudom fejleszteni, hiszen más dolgom sincs, mint törődni magammal, figyelni a környező világot, megszűrni, használni, és élvezni a pillanatot. Megdolgoztam érte. Köszönöm, Istenem! Nagyon hálás vagyok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Jake szent, ooooo, korántsem az. Még csak nem is tökéletes, valahogyan mégis azt tapasztalom, egymás tudását, kultúráját, tapasztalatait tökéletesen kiegészítjük. Örülök, hogy most vele megyek az úton.

Nezzetek a meseszep afrikai papucsom :)

Egy orult nagy papagajember a szupermarket elott. Sajnos a labairol nem keszult kep, tigris alapu volt a draga :D

Ehhez hasonlot Pesten, a Kiraly utcaban ettem,  a Paneer nevu eteremben. Minden vega es nem vega burgerkedvelonek ajanlom azt a helyet. Kedvesek, finom a kaja, az ar pedig oke.

Favour, Jake kis baratja, partfogoltja. A velemenyek megoszlanak, hogy kell-e nekem ezt a sapkat hordani, vagy sem. En mindenesetre szeretem :D

Dahl, rizs, legkondi.