Vipassana

Az ötödik. Az ötödik vipassana tanfolyamon vettem részt, végre Indiában. Hogy miért kell belőle öt? Vagy még több? Sosem ugyanolyan. Arra tanít, hogy a valóságot észleld. Úgy, ahogy van. Nem pedig úgy, ahogy gondolod, hogy van, vagy, ahogy szerinted lennie kéne. Ezt tanítja Tolle, Osho, Buddha, Jézus, és Goenkaji. És gyakorlatilag minden út ide vezet. Maga a tanfolyam meglehetősen szigorú keretek között zajlik. Ingerszegény környezetben, teljes csendben töltesz tíz napot. Nincs beszéd, nincs érintés, nincs szemkontaktus. Meditáció van, napi tíz órán keresztül, este videón megy az előadás a technikáról, és meghatározott időben lehet kérdezni a tanítótól. Két étkezés (Indiában vagyunk, tehát rizs és dahl, és rizs és dahl), este egy kis limonádé, vagy, ha új tanítvány vagy, gyümölcs.  Otthon Magyarországon évente két tanfolyam van, augusztus végén és szeptember elején, jelentkezni és tájékozódni a hu.dhamma.org oldalon lehet és érdemes.

A tanfolyam ingyenes. Nem azért, mert értéktelen, hanem azért, mert felbecsülhetetlenül értékes. A végére te is rájössz, s adhatsz adományt, ha módodban áll és szeretnél. Ha nem tudsz/nem akarsz, semmi gond, senki nem fogja követelni rajtad. Ha úgy érzel, semmit sem kaptál ebben a tíz napban, akkor jogos is. Bár én még nem találkoztam olyannal, aki szerint ez a tíz nap felesleges időpazarlás lett volna. Lehet az, ha azzá tesszük, ha ahelyett, hogy a gyakorlásra koncentrálnánk, rágódunk vagy álmodozunk, végül is eltelik a tíz értékes nap így is.

Semmi más dolgunk nincs ugyanis, mint, hogy megfigyeljük a légzésünket, később a különböző érzéseket. Zsibbadás, fájdalom, viszketés, bizsergés, meleg, hűvös. Bármi. S hogy ez hogyan segít a mindennapi életben? Például, amikor haragszol, és gyakorlod a vipassanát, automatikusan elkezded figyelni a haraggal járó test érzetet. Nekem valahol a gyomrom tájékán van egy forró, szorító érzés. S amire tekintesz, eltűnik – vagyis amint nem arra fordítasz energiát, hogy haragudj, hanem arra, hogy megfigyeld, nem fogsz haragudni tovább. Fokozatosan lecsökken a haragra fordított idő, helyét a megfigyelés veszi át. Majd egy idő után (nem tudom megmondani, kinek mennyi ez az idő) már nem leszel mérges többé. Mert megérted, hogy a haragoddal elsősorban magadnak okozol fájdalmat, kellemetlen érzést. Mert megérted, hogy akire haragszol, ugyanolyan esendő, érző lény, mint te magad. S megérted azt is, hogy a világban a szenvedést megszüntetni a leggyorsabban úgy tudod, ha a magad szenvedésének véget vetsz. A szíveddel érted meg, nincs szükség briliáns intellektusra és egyetemi végzettségre. Egyszerű, világos út ez, és bárki számára elérhető.

Az én életem alapjaiban változott meg az első tanfolyam óta (2013). Aki ismer, tudja, látja a különbséget. Őrült mértékű súlyfeleslegtől váltam meg, csaknem pusztán azzal, hogy a ragaszkodásaimtól, terheimtől, berögződéseimtől megváltam. A mentális és lelki terhek letételével egy időben a fizikai valóságom terhei is leolvadtak. Megváltoztam. Kevesebb hiszti és szappanopera, több őszinte ölelés. Nem vagyok tökéletes. Vagyis dehogynem, az vagyok. De ez még nem az út vége.