A másik szent hely... nagyon sokat vártam Varanasitól. Biztosan láttátok ti is az ismeretterjesztő filmeken, mennyire különleges dolgok történnek ott. A szentként tisztelt Gangesz partján várják az emberek a halált, mert aki itt hal meg, és elégetik, majd hamvait a folyóba szórják, az megszabadul a földi körforgásból.
Naná, hogy kíváncsi voltam. Vitt a szívem, valami vágy, hogy majd lelepleződnek eddig elkendőzött titkok életről-halálról. Végül is, valami lelepleződött.
Az öt órás busz út Varanasiba röpke hét órán át tartott, nem sokkal sötétedés előtt értem oda. Egyébként utazzatok vonattal, sokkal kényelmesebb és hatékonyabb, mint a busz. De ha ennyire véletlenszerűen menedzselitek a dolgot, akkor a buszjegy vásárlása egyszerűbb. Én szerettem, mert bár nem annyira kényelmes, mint a vonat, de bemegy a városokba, megáll egy csomó zajos és érdekes helyen, és az emberek sokszínűsége, cserélődése szórakoztat.
Találtam egy király szobát (király= pont annyit ér, amennyit kérnek érte) , és egy nagyon kedves recepcióst is, a neve Vikky. Igaz kis vendéglátós, mosolyog, mindent elintéz, ha az agyára mész akkor is türelmesen válaszol. Felcuccoltam a szobámba, majd vacsoraszerzési lehetőség után informálódtam. Ekkor jelent meg Pinku Pedro... Az ember kb. úgy fest, mint egy majom, és az egész lényéből valami önellentmondás sugárzik. Elmondta, hogy India mennyire veszélyes hely, az emberek gonoszak, csak a pénzemet akarják és meg akarnak ****. Hű, mondom, neki, hogy hát ez így ebben a formában nem igaz, én még ilyen problémával nem találkoztam, velem mindenki nagyon kedves volt és nem bántottak. Megtudhattam azt is, miért gondolom ezt: Mert nem tudom megkülönböztetni a jó embereket a gonoszoktól. Hmmm. Kicsit úgy éreztem, mintha azt kérdezné: Nekem hiszel, vagy a saját szemednek?
Játszani akart, hát játszottam vele. Tágra nyílt szemmel, csodálkozva érdeklődtem, hogy akkor én most veszélyben vagyok Varanasiban? És mit tehetnék? Hát veszélyben épp nem vagyok, de biztonságban sem. De majd ő megvéd, az energiájával, mert ő egy guru. Vikky a tanítványa. Leültünk egy padra egymással szemben. Azt már régóta alkalmazom, hogy nap, mint nap megvédem magam, körbeveszem egy burokkal a testem minden rétegét, hogy ne érjen el hozzám semmi ártó szándék, ez most is így volt. Ezen kívül felszívtam magam, és az erőmet arra fordítottam, hogy ha csak a a leghalványabb hátsó szándéka is van velem, az mind forduljon vissza őfelé. Leizzadt, remegett, kipirult, majd közölte velem, hogy nem szorulok a védelmére... nem állta a tekintetemet sem. Hmmm... meglehet, Indiában is vannak nem tiszta szándékú emberek.
Még elmesélte, hogy ő régebben mindent kipróbált, kokain, joint, LSD, gruppen, alkohol, cigi, de mára egy merő SHANTI lett, minden pillanatban. Másfél óra múlva részegen mászkált a recepción.
Másnap városnézést ígért, gondoltam kipróbálom, bár sejtettem és Hajnal is szólt, hogy ez lehúzás, ne menjek bele. Bandukoltunk egy ideig (ő valamiért előrerohant, én pedig valóban bandukoltam), mutatott pár templomot, és megmutatta a kedvenc istenét is: Hanuman, a majomisten. Most már mindent értek. Igazán, tényleg. A katasztrófa akkor kezdett kiteljesedni, amikor elesett előttem rohantában, és megütötte a lábát, ami sebes lett, és felhívta a csaját skypeon, hogy megmutassa neki a bibijét, majd elmesélte, hogy ez a csaj nem tisztességes, mert csak azt akarja tőle. Kegyelmezz, Pinku, ez nem városnézés, ez baromság. Úgy kb. másfél óra után közöltem vele, hogy nagyon fáj a fejem és vissza kell mennem a szobámba. Tökre kiakadt, elkezdett velem ordítozni, hogy ne szórakozzak vele, ő mennyire rendes hozzám én meg szívatom a fejfájással. Megkértem, hogy ezt ne tegye, én turista vagyok, és különben sem vall sem gurura, sem úriemberre, hogy üvöltözik az utcán. Az volt a fő baja, hogy épp akkor lettem rosszul, mikor szerinte vásárolnom kellett volna menni, valahová, ahol ő jattot kap.
Többször megkért, hogy írjak róla és a hotelről jókat a tripadvisoron, de megfagyott a mosolya, mikor elköszöntem tőle és mondtam, hogy csak az igazat tudom írni...
Vikky viszont ígéretes tehetség, még nagy lehet a szakmában, ha ez az arrogáns mókus nem rontja el végképp. Kedves, tiszteletteljes és valóban segítőkész. Kösz Vikky :)
Az ablakon azért van a kendőm, mert olyan detektív üveges,belül tükörnek nézed, kívülről meg simán be lehetett látni. Érdekes, mindenesetre.
Az első polc Indiában. Nem is használtam, addigra már úgy megszoktam, hogy nincs.
A fiatalember az előtérben Vikky. Épp a Gangesz mondáit és történelmét meséli nekem, meg egy amerikai csajnak.
Pinku Pedro...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése