Bodhgaya

Indiához régóta mély és érzelmes szálak fűznek. Földrajzi, spirituális és - korábban úgy gondoltam- némileg vallási szenvedély is. A mi nagy vallásainkban már rég nem bízom, talán sosem bíztam. Számomra túlságosan nyílt és egyértelmű volt a szándék, ahogyan a pénzt és a hatalmat összemosták, majd Isten nevében lenyomták a szabályaikat a nép torkán. És most nem a helyes falusi plébánosokra gondolok, nekem is van lelkészem, akit szívből szeretek, és tudom, hogy őszinte szándékkal teszi a dolgát. A nagy és hatalmas(kodó) egyházi gépezetekről beszélek, a rendszerről.

Régóta nagyra értékelem Jézus, a Buddha, Mohamed és más nagy tanítók munkáját. Isten léte számomra nem eldöntendő kérdés. Abban a kegyelemben részesülök napról napra, hogy vele élhetek, ismerhetem őt és ami a legcsodálatosabb, ő is  ismer engem.

Az elmúlt években leginkább a Buddha nyomdokain jártam. Sokat olvastam a tanításait. Az általam gyakorolt vipassana meditáció szintén hozzá köthető. Szavait igaznak, tanításait értékesnek érzem, talán ezért is gondoltam, hogy az erre épített buddhizmus különbözik a mi vallásainktól, és akár még járható út is lehet az életemben.

Szögezzük le: Buddha sosem tanított Istenről. Sosem alapított vallást. Felismerte az élet természetes törvényeit. Megfigyelte, hogy bizonyos tettek, viselkedés és döntések bizonyos következményekkel járnak. Nem kívánok róla itt értekezést írni, elég annyi, hogy sosem mondta, hogy higgyünk benne vagy a tanaiban. Kb. azt mondta, hogy ki kell próbálni, és ha működik, csinálni. Úgy élni, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől. Szóval a buddhizmus nem is igazán vallás, mert nem a hitre, hanem a tapasztalatra épül. Elvileg gondolkodni és megismerni tanít. Hát nem vonzó? De, az.

Bodhgayaban tanultam meg, hogy vagy minden hely szent hely, vagy egyik sem az. Elmondom, miért.

Bodhgaya az a hely, ahol Sziddhártha megvilágosodott. Három napig ült a bódhifa alatt, míg megszabadult minden szenvedéstól, beérkezett. Ennek örömére egymás hegyén-hátán állnak a különböző buddhista templomok, kolostorok. Rengeteg turista érkezik a világ minden tájáról, hogy megnézze ezt a szent helyet. Valóban csodálatos hely. Meseszép, igazán szemet gyönyörködtető templomokat képzelj el. A Buddha életének részletei kézzel festve a falakon, a mennyezetek színesek, mesésen megmunkáltak. 25 méteres Buddha szobor az egyik helyen, körülötte a Buddha életének jelentős alakjai, követői, tanítványai, szintén monumentális kivitelben. Özönlenek a hívek, szigorúan betartva egy csomó szabályt az étkezéssel, az öltözködéssel, de még a templom megközelítésével kapcsolatban is. Láttam egy pár férfit és nőt, akik öt méterenként hasra vágódtak (az igényesebbje polifoamot lobogtatott maga előtt). Mantráztak, úgy és amúgy tartották a kezüket, lehasaltak, felálltak, egész jó kis testgyakorlásnak tűnt. Majd miután ilyen megerőltető menetben elérkezik a templomhoz, teletömi a kihelyezett adománydobozokat pénzzel. Mert hisz, mert hinni akar és mert bízik abban, hogy a felajánlása jó helyre megy.

Én nem látok át mindent. Nagyon pici szelete a történetnek a dugig tömött adományos láda, az aranyba öltöztetett szobrok, az arannyal és ékkövekkel kirakott templomok. Nem tudom, mögötte mi van, csak sejtem. Sejtek valami összefüggést ami összekötheti a buddhizmust és a buddhista vezetőket a többi vallással és vezetőikkel. Mindannyian igen okos, bölcs és értékes emberek, ezt nem vitatom. De a felépített rendszerrel nem érzek azonosulást. Pedig szerettem volna, volt a szívemnek egy csücske, ami szeretett volna buddhista lenni.

De Buddhának nem volt szüksége arany öltözetre, most pedig ezek az emberek a szobrait öltöztetik aranyos ruhába, nap mint nap. Buddha épp arra hívta fel a figyelmet, hogy minden rítus üres, és még inkább hozzáláncol a szenvedéshez, s mégis ezrek végeznek monoton rítusokat nap mint nap, azért, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Elcseszett dolog... kerüljünk közelebb önmagunkhoz.

Ha Bodhgaya szent hely, akkor minden hely az. Buddha idejében nem voltak szobrok és templomok, csak leült az árnyékba és megszabadult. Ez a hely szent volt már őelőtte is. És ha bárhol máshol ül le, ő akkor is megszabadul.  Minden hely szent hely.