Reggel annyira korán keltünk, hogy nincs rá igazán megfelelő kifejezés. Szavak nem írhatják körül... erre pedig megfelelő indokunk volt: Látni akartuk a Tiger Hill-nevű kilátóról a napfelkeltét.
Ötkor már fent voltunk a kilátóban, a napocska valamivel hat után ért utol minket...
A Tiger Hill arról nevezetes, hogy tiszta időben a felkelő nap rózsaszínre festi a Himalája vonulatát, a Kancsendzöngát...
Számomra ez a szó nem jelentett többet eddig egy újabb nyelvtörőnél, most azonban láttam valamit, ami újabb igazolás a lét és Isten nagyszerűségére. (Ezek egyébként még az is lehet, hogy Hajnal szavai az Annapurnával kapcsolatban, de a nyelvi korlátok miatt nem ismerek ennél jobb, sajátabb kifejezést...)
Talán tudjátok, Erőss Zsolt a Kancsendzöngáról lefelé jövet tűnt el. Nem írom, hogy meghalt, talán átlényegült, talán szenvedett, nem tudom. Ő számomra mindig is vonzó és tiszteletre méltó példa volt. Sokan érveltek azzal akkoriban, hogy a családja és az élete miatt maradnia kellett volna. Nem tudom, de szerintem nem a család miatt élünk úgy ahogy. Ha igazán ez volt a vágya, az élete értelme, talán örökké neheztelt volna a családjára. Ha pedig menekült valami elől, hiszem, remélem, hogy ott megtalálta a megoldást. Bármire.
(Egész életemben kerestem a vészkijáratot, a kiutat a mindennapok szürkeségéből. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy evő-alvó-ürítkező lényeknek teremtett a Mindenható. Jogunk és lehetőségünk van valami sokkal nagyobbat vágyni és teremteni. )
Szóval egy óra hidegben álldogálás után elkezdődött a show. Először narancs-derengés, majd lágy lila és rózsaszín, kelet felől. Brilliáns elmékként megállapítottuk, hogy ha jobb felől kel a nap, balra lesz a hegy. Meresztettem hát a szemem, bízva-reménykedve, hogy Isten kegyes lesz hozzám és eloszlik a köd, a felhők félreállnak, hogy láthassam a csodát.
A száraz tények: Valahol állati messze valami hegycsúcsok rózsaszínes árnyalatban, kora reggel. Körül troll indiai turisták visítoznak.
Érzelmileg érintett beszámoló: A lassan előtűnő, hideg, kékes hegycsúcsokra felkúszó rózsaszín derengés. A felhők közt megbújó, távolinak és kicsinynek tűnő nyolcezres. A lélegzetállító felismerés, hogy Isten (vagy Szlartibartfaszt) aprólékos gonddal és a legnagyobb szeretettel készítette el számunkra ezt a csodás bolygót... Hogy mindannyian különlegesek és kiválasztottak vagyunk. Ilyen összetett és nagyszabású terv részleteiben sem lehet hibás. Mind ott és úgy vagyunk alkatrészek, ahol és ahogy tökéletes. Még most is folyik a könnyem, míg írok róla... köszönöm.
Ezek nem a saját képeim, Google haveromtól kölcsönöztem, fent látható a nap, alant a hegy.
Ígértem, hogy mesélek a pulcsimról. A KERBA egy zseniális cucc. Nem tudok róla csak szuperlatívuszokban regélni. Minőségi gyapjú pulcsi, meleg, bélelt, a stratégiailag kiemelt területeken duplán varrott, dupla anyagból. Az ujja kukáskesztyű szerűen van kiképezve (van erre szakszó, de hmm...). A dupla kapucnijából pedig arcvédő-melegítő-puha rongyot húzol elő, ami épp az orrodra passzol... Hát nem tökéletes? Mindez pirosban... szeretem, na. (egyébként lehet, hogy a leírás meg sem közelíti a valóságot, nem vagyok varrónő, sem ruhatervező, de ki lehet próbálni... )
http://www.kerba.hu/
Turisták bárhol :)
Ezek az általam készített képek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése