Repülőút

Visszatekintve el sem hiszem, mennyire féltem a repülőtértől. Nem is tudom megmagyarázni, de az egész utazásból a reptér volt a legfélelmetesebb.

Korábban csak filmen láttam repülőt és repteret, az egész olyan nagynak és kaotikusnak tűnt. Utánaolvastam, milyenek a biztonsági szabályok , meg mikor hol és mit kell csinálni, de biztos voltam benne, hogy én ott elveszek, és egy hónapig kóválygok majd pl. az isztambuli reptéren, mert még át sem tudok szállni...

Szerencsémre a vipassana gyakorlásnak köszönhetően él egy higgadt, állandó, tudatos rész a fejemben, aki bármilyen hisztit csapok, csak nézi összefont karral, és figyeli. Kivárja a végét. Most is ez történt, a Megfigyelő megfigyelte, hogy mikozben halálosan rettegek az utazástól, és titokban remélem, hogy az utolsó pillanatig még közbejöhet valami, belül mozdulatlan minden, és tudom, hogy biztonságban vagyok.

Érdekes ambivalencia...

És a reptér: természetesen tök egyértelmű. Mindenki nagyon kedves, tudja a dolgát, segít. Persze látják, hogy elsőáldozó vagy... emellett bolondbiztos, minden ki van írva. Szóval lehetetlen elrontani. Köszönöm, hogy ezt kb. 10 perc alatt kitapasztaltam, és onnantól élvezhettem az igazán nyugodt utazást. Ami pont olyan volt, mintha busszal mennék, csak naggggyon magasan....