Hasznos, ha az ember egy ügyvéd társaságában jár-kel. Vannak helyzetek, amikor jól jön a határozott fellépés, a folyékony szóözön és végül a Dr. az ember neve előtt.
Kalkuttába valamikor éjjel érkeztünk, és senki nem akart nekünk szobát kiadni. Én is bepróbálkoztam, Hajnal is fel-alá járt az utcán, mígnem valakit talált, aki hajlandó volt nyitni nekünk. Visszajött értem, és a hátizsákokkal együtt próbáltuk bevenni az objektumot. Amikor odaértünk, emberünk kitalálta, hogy még sincs szoba. Bakker, Hajnal olyan dumát lenyomott neki, csak lestem.
Kábé a lényege, hogy mit csináljon két hátizsákos fehér csaj Kalkuttában egyedül éjjel az utcán???? És mi van a karmáddal??? Hazudtál? És ezután????
Folyékonyan, emelt hangon, angolul. Lett szoba. Igaz egy szutykos, csótányos, büdös luk, kétszeres áron, de nem aludtunk az utcán.
Másnap átcuccoltunk egy még szutykosabb lukba, egy másik hotelbe, a negyedik emeletre de legalább olcsó volt...
Kalkutta szép. Egy Európai nagyváros Indiában. Mivel én Goáról jöttem, ami tulajdonképpen beach-övezet, és nem igazi India, nekem remekül tellett az akklimatizálódás. Még mindig nem igazi India, de már Indiább. A forgalom kaotikus (nekem, nem nekik). Az épületek mesések, megnéztük az India Múzeumot, a Victoria Memorialt, a Teréz anya missziót, meg sétáltunk egy -két jó nagyot.
Az indiaiak rém okosak. Az indiai 80 rupiért mehet be a múzeumba, a külföldi 500-ért. Igazuk van. A tárlat meseszép, lenyűgöző szobrok és tárgyak vannak kiállítva. De pl. koszos az üveg, ami mögött lenne a látnivaló. A múzeum fele le volt zárva felújítás miatt. Indiában nem várják meg, amíg rájuk rohad az egész kóceráj. Részletekben is, folyamatosan felújítanak, mindent.
Kissé igénytelenek számomra, de én ahhoz vagyok szokva, hogy a körülöttem élő férfiak 110%-os munkát végeznek...
A Teréz anya misszió egy erős, határozott erőtérrel körülvett, szép, zárt épület. Bementem a kapun, és sírva fakadtam. Folyt a könnyem. Nem mintha olyan nagyon szentimentális lennék, ááá, nem azért. Azért, mert Teréz anya nem ment onnan sehová. Ott van, ott érzem azt a szeretetet, ami belőle áradt ki az évek során. Szeretem ezt a nőt, és nagyon megérintett a lelke. A szobája egy ágy, egy pad, egy asztal, pár könyv és egy barna- fehér kockás takaró. Megkértem, hogy Imádkozzon értünk, hogy ha csak egy kicsit is a nyomában járhatunk, hát legyünk rá méltók, és legyen bennünk hit és erő hozzá.
A nővérek folytatják az ő életművét. Nem tudom, mennyire hiteles vagy átélhető ez a szellemiség, de valójában megkérdőjelezni sem tudom. Fiatal, ragyogó szemű, meleg biztonságot árasztó asszonyok suhannak fel-alá kék ruhában. Mosolyognak, válaszolnak a számtalanszor ismétlődő kérdésekre... és emellett tényleges munkát is végeznek , de abba én nem láttam most bele. Talán legközelebb.
az első büdös,
koszos luk
a második
vonulnak a fiúk :)
tűzoltóság Kalkuttában
Buddha lábnyoma
Egy nagy elefánt... meg valami szobor is van a képen :D
Na, ez igénytelenség a javából. Ott ez a bazi teknőspáncél, én igazából el sem tudom dönteni, hogy ez egy igazi, vagy után gyártott, de tele van csapkodva mésszel... pedig a falakat tekintve kábé 5 éve meszeltek ebben a helyiségben
kórház
angol temető
Teréz anya szobája, és síremléke... nem tudom, érezhető-e amit gondolok...
Victoria Memorial
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése