Szubjektív India : Jaipur

Jaipurban rengeteg a látnivaló, de én ezt jószerivel a Lonely Planetből tudom. Nem néztem meg mindent, de azért elmesélem, miket láttam.

Ott van ugye a rózsaszín város. 1876-ban rózsaszínűre festették az egész várost, mert a csillagjósok szerint ez szerencsét hoz. A régi részek azóta is időnként át vannak kenve, inkább pirosas árnyalatra, de megteszi. Meseszép. Egy egész városrész, mesei stílusban, mint az ezeregy éjszaka, talpig rózsaszínben.
Megnéztem a városi palotát (City Palace), lenyűgöző, zegzugos, izgalmas, ragyogó. A maharáni tánctermében fegyverek vannak kiállítva. Rafinált gyilkok, tőr és pisztoly egyben, kard és puska egyszerre. Ha lett volna esernyő, az is tuti eldurran... Két- és négyélű kések. Gyilkos gyűrűk, valamint védőfelszerelések tokától bokáig. Egy kedves kis bácsi egytől-egyig megmutatta mindet, meg is magyarázta, mit és hogyan használtak. Néha bólogattam, de leginkább nem értettem. Hiába no, lombevő vagyok ebben az életemben. Persze emlékszem sok csatára, és tudom, hogy volt idő, mikor én is értettem és egyetértettem, de most leginkább a békét választom. A bácsi végigkísért a fegyvertáron, majd érdeklődött, van-e nálam magyar pénz. Persze, a hotelben...sajnálom. Ő is sajnálta, és a kollégái is, mert itt még egy páran érdeklődtek volna eziránt. Az udvar közepén két böhöm ezüst edény van kiállítva. Oly hatalmasok, hogy az már guiness. Aztán van itt egy tükör, ami úgy van beállítva, hogy tetőtől talpig lásd benne magad. Nem marad ki sem a lábad, sem a fejed, bárhogy igyekszel. Egy darabig elszórakoztam vele, fel-le sétálgattam a folyosón, ugráltam is, azt hiszem. Mások is remekül mulattak.

Megnéztem a Szelek palotáját, ez is lenyűgöző épület, a maharadzsa háremhölgyeinek épült, hogy kiláthassanak az utcára, úgy, hogy őket ne lehessen látni. Egy utcafronton hosszan elnyúló, befelé keskeny épületet képzelj el, ami csupa zug és ablak. Innen lehetett leskelni az utca népét, a forgatagot, a valódi életet. Rózsaszín aranykalicka.

Ott van még a Dzsantar Mantar nevű obszervatórium, ami a világörökség része. Rengeteg fura küllemű építmény, mind arra szolgál, hogy a napot, az eget kémleljék általa. Én elhiszem,

A városon kívül néhány erőd található, én az Amber Erődöt (Amber Fort) néztem meg, tényleg lenyűgöző. Egy erőd, ismét zegekkel és zugokkal, és egy újságárussal, aki ismeri a világ összes újságát, szerintem. Kiabált, hogy vegyek újságot, mondom, én nem tudom elolvasni úgysem. Honnan jöttél? Magyar vagyok. Blikk, Szabadföld, Népszava, Nők Lapja, sorolta ő. Ez már igen, persze beszélgettünk, és persze nem volt nálam magyar újság, ő azt szeretett volna. Legközelebb egy csomó szuvenírt cipelek már odafelé is, hogy legyen mit elosztogatni. Ha ez kell... az Amber Erőd felé vezető úton áll a Jal Mahal, egy újabb palota, derékig vízben.

Az erőd után Krishna elvitt megmutatni az elefántokat, de szóltam neki, hogy ez nekem nem pálya, röpke harmincezerért megsimizhettem volna, és még fel is ülhetek rá. Aha, majd pont elefántsimizésre költök harmincezret, ne bolondíts. Egyébként aki nem alacsony költségvetéssel utazik, csinálja bátran, biztos életre szóló élmény.

Volt szerencsém látni Shiva szülinapját, egész nap erre készültek, városszerte állt a bál, virágok és zenészek mindenütt. Próbáltam szívni a vérüket azzal, hogy ha Shiva öröktől való, és örökké, akkor hogy lehet szülinapja, de ehhez még nem elég jó az angolom. Vagy ők nem fogták fel viccesen, ezt már nem tudjuk meg.

A legeslegcukibb hely Jaipurban szerintem a Majom templom. Nyilván egy templom, hegytetőn, körös körül majmokkal. Előtte mogyoróárusok és egy helyes kölyök, aki suli után majmot szelídít a turistáknak. Igazából sok kölyök, aki engem kalauzolt, egy életrevaló, tizenhat körüli srác volt. A hindi nevét nem jegyeztem meg, de arra emlékszem, hogy napot jelent.(Megpróbáltam, guglival lefordítani, ez lett belőle: दिन ) A titok, hogy hallgass a majomidomár ismerősödre. Ismeri őket, és tudja mit szeretnek. Rád ugrasztja a majmokat, akik kikutatnak rajtad minden zugot, szóval a legjobb, ha zugmentesen készülsz fel a találkozásra. A táskád zárd be, a zsebed is, és a mogyorós zacsira is vigyázz (vagy add oda a kísérődnek, mert látja ám, hogy idétlen vagy). Eztán már csak annyi a tennivaló, hogy türelmesen állsz majommal a nyakadban. Igyekszel nem tudomásul venni, hogy lefötörték rólad a nadrág derekát, és kilóg némely domborulatod. A hajadban kutató majomnak nyújts egy darab mogyorót. Csak egyet. És türtőztesd magad, mert nem szabad megsimogatni őket. Ez egyoldalú tapizás. Ezután felsétálsz a templomig, végezhetsz puját, adakozhatsz és kérhetsz is a majomistentől. Én kértem, és nagyon úgy fest, hogy meg is kapom... folyamatban, köszönöm.

Jaipurból még el akartam menni Mumbai előtt Jodhpurba, ez is egy szép kis turistás hely, de elszúrtam a vonatfoglalást, úgyhogy gyakorlatilag Jaipurból egyenesen a repülőtérre mentem, de ez már egy másik történet.